A fesztiválzsűrik rendszerint keményen, világosan és határozottan fogalmaznak: elvégre így járulhatnak hozzá a társulatok szakmai fejlődéséhez. Nem volt ez másképpen Adácson sem, ahol az idén Jancsó Sarolta színész, rendező, Kiss László, a Magyar Szín-Játékos Szövetség tanácsadó testületének elnöke, valamint Pataki András, a soproni Petőfi Színház igazgató-főrendezője értékelte a fesztivál-előadásokat.

Egybehangzóan elismeréssel nyilatkoztak az ikervári társulat Jack London-bemutatójáról – a játékról, a jelmezekről, a zenéről, a díszletről –, igényes, magas színvonalú, az amatőr színjátszás kereteit szétfeszítő produkcióként jellemezve az Osztozkodást, amelyben Pásti József, Szőke Zoltán, Szőke Szeverina lépett színpadra; a rendező Pásti József.

Adács régóta fogalom – elsősorban a vidéki színjátszók körében. Ez a kevesebb mint háromezer lelket számláló község Heves megyében, a gyöngyösi járásban, a Mátra előterében (kicsit „följebb” laknak a tűzoltóparancsnokék Örkény István halhatatlan Tótékjában), az Alföld északi szélén régóta találkozóhelyként és viszonyítási pontként működik a színtársulatok életében. A síkvidék és a hegyvidék találkozása jelképesen szintén azok közé a termékeny határhelyzetek közé sorolható, amelyek nélkül színházat csinálni nem is érdemes. A Magyar Szín-Játékos Szövetség által kiadható országos minősítési rend szigorúságát jelzi, hogy az idei adácsi mezőnyben egyetlen ezüst minősítést adott ki a zsűri: az ikervári Rába(p)art Társulatnak. Az Osztozkodás egyébként is a 2017-es adácsi fesztivál legsikeresebb előadása: a zsűritől Pásti József megkapta a legjobb rendező-rendezés díját.

A trükkös, izgalmas Osztozkodás-előadásban az ebül szerzett nagy kincs – végül ebül vész el. De lám, vannak másféle, most éppen ezüstösen megcsillanó, igazi kincsek is.